A gyermekvállalás és a nyomtatók kapcsolata

Nem árt, ha a nyomtatóban lévő toner tele van

A gyermekvállalás nem játék. Sokan sajnos felelőtlenül vágnak bele egy ekkora kalandba, bízva a jószerencsében vagy az életben, hogy majd úgyis alakul minden. Ez igaz is, mert valahogy mindig lesz, de azért nem mindegy, hova, milyen körülmények közé érkezik egy baba. Van a másik véglet is, aki a legelső apró jelre máris orvoshoz rohangál, hogy biztosan valami baj van, érzi. Az sem tesz jót egy kisbabának, ha folyton macerálják, mindenféle vizsgálatot végeznek az anyán, de értelemszerűen egy terhességet gondozni kell. Mint mindenhol, itt is az arany középút a nyerő.

Nagy elvárások a kilenc hónapra

Amikor valaki megtudja az örömhírt (reméljük, tényleg örömhírnek éli meg), akkor elindul egy folyamat, aminek a vége a kisbaba érkezése lesz. De mennyi teendője lesz még a leendő szülőknek, mire felkészülnek a kis jövevény érkezésére! A lista szinte végtelen, és a nők hajlamosak még ki is egészíteni mindenféle extra dologgal. Szép dolog előre eltervezni, hogy a terhesség alatt milyen könyveket akar elolvasni a kismama, minek akar utána nézni és honnan fogja megtanulni a csecsemőgondozást, de úgysem fog minden beleférni, amit előre eltervezett. Kicsit spontánnak kell lenni, hagyni, hogy ösztönösen cselekedjen az anya a kisbabával, mert könyvből nem lehet megtanulni a szeretetet és a gondoskodást.

Majdnem meghiúsult a babaváró buli a nyomtatóm miatt

Ha a szülők már tudnak a kisbababáról, általában várni szoktak egy kicsit, mielőtt megosztják a családdal a jó hírt. Rengeteg ötlet van az interneten, hogy hogyan lehet tudatni szeretteinkkel, hogy hamarosan bővülni fog a család és hogy kislány vagy kisfiú lesz-e a trónörökös. A múltkor láttam nagyon jó ötletet, hogy lufikba tettek bele cetlit a kisbaba nemével és nevével, amik csak kipukkasztáskor kerültek elő. Valami hasonlót szerettem volna a bátyámék bulijára is, mert megkért a bátyám felesége, hogy segítsek neki megszervezni a bababejelentő bulit. Az én feladatom volt a kis cetlik kinyomtatása, amit meg is akartam csinálni hétvégén, hogy egy héttel a buli előtt biztosan készen legyek vele. Nagy lendülettel bekapcsoltam a nyomtatót és már nyomtattam volna az előzőleg megírt cetliket, amikor szembesültem vele, hogy elfogyott a tonerből a festékpor és nem fog látszani, bármit is akarok kinyomtatni. Péntek este volt, úgyhogy egyre nőtt a szorongásom, hogy most mit fogok csinálni, mert hét közben már nem akartam ezzel foglalkozni.

Online toner vásárlás

Elkezdtem hát nézegetni az interneten, hogy hol tudok tonert venni a nyomtatómba. Rengeteg lehetőséget találtam, webshopoktól kezdve a hagyományos boltokon át mindenhol lehetett kapni a nyomtatómmal kompatibilis tonert, úgyhogy egészen meg is zavarodtam a nagy választéktól. Belegondoltam, hogy a következő napok rohangálósak lesznek a munka miatt, úgyhogy nem nagyon fogok tudni elmenni a tonerért, maximum ebédidőben tudnék kiugrani. Így maradt az online rendelés és kiszállítás, mint egyetlen opció; szerencsére a https://nyomtatoalkatresz.hu/toner weboldalon volt ilyen opció, ráadásul a kiszállítás ingyenes volt. Így már nem volt kérdés, hogy hol fogom beszerezni a tonert, de még így is ki kellett mazsoláznom az én nyomtatómhoz valót. Gyorsan meg is rendeltem, majd megnyugodva lefeküdtem, hogy hétfő este már ki fogom tudni nyomtatni a kis kártyákat.

Pont jól jött ki minden

És milyen szerencsém volt! Pont a futárt vártam otthon, amikor a bátyám felesége felhívott, hogy kinyomtattam-e már a kis papírokat, mert módosítani szeretne rajtuk még, ha nem késő. Áldottam a balszerencsémet, hogy pont most fogyott ki a nyomtatóm, mert így még tudtunk variálni a színekkel és a betűtípusokkal. Amikor már tényleg lefixáltunk mindent, könnyedén és zökkenőmentesen kinyomtattam mindent, amire szükségünk lehet majd a bulin. Ez még nem a legkellemetlenebb nyomtatós helyzetem volt, mert kettő rosszabb is volt nála.

Előbb is rájöhettem volna, hogy a nyomtatáshoz festék is kell

Az első eset, amikor megtapasztaltam, hogy toner nélkül igencsak nehéz nyomtatni, az még a gimiben volt, közvetlenül az érettségi előtt. Kellett vinnünk valami papírt kinyomtatva és aláírva, de én természetesen az utolsó pillanatra hagytam mindent, mert miért is ne. Este aztán megébredtem, hogy nyomtatnom kellene, de nem sikerült semmit kicsiholnom a gépből. Persze rendesen pánikba estem, sírtam is, de még apukám sem tudott segíteni rajtam, mert este már zárva volt minden. Végül a legjobb barátnőm mentett meg, kinyomtatta nekem a papírt és másnap reggel odaadta, de nem sokon múlt, hogy lecsússzak miatta az érettségiről vagy legalábbis magyarázkodnom kelljen az igazgatónak.

Nem sokon múlt a dolog

A másik kellemetlen esemény kivételesen nem a halogatásom miatt történhetett meg; anyukám meglepetés születésnapi ebédjére kellett meghívnunk minden rokont és barátnőt, de titokban kellett intéznem. Ki is találtam, hogy meghívót nyomtatok és azt fogom szétküldeni a vendégeknek, legyen mégiscsak hivatalos az egész. Elgondoltam, hogy hogyan nézzen ki a meghívó, nyomtattam egy próbát és mivel minden jónak tűnt, kinyomtattam az összeset. Eddig nem is volt gond, de benne hagytam a nyomtatóban őket, mert elmentem közben valahova. Arra értem haza, hogy anyukám a nyomtató mellett állva szidja azt és megpróbál kinyomtatni magának valami dokumentumot. Nagyon megijedtem, hogy hetek gondos szervezése most ment kárba miattam, mert lebuktunk a meglepetés bulival, de óriási mázlim volt. Anyukám csak kivette a nyomtatóból a papírokat, rájuk sem nézett, mert annyira el volt foglalva a saját nyomtatványával. De mivel előtte kinyomtattam vagy harminc színes meghívót és amúgy is fogytán volt már a tonerben lévő festék, szegény anyukámnak nem maradt a nyomtatáshoz. Meg kellett várnia, amíg apa másnap vett egy új tonert és akkor tudott csak nyomtatni. A szülinapi buliján persze elmeséltem neki mindent, nagyon jót nevettünk rajta.

Azért nem mentek mindig zökkenőmentesen a dolgok

Más szerencsétlenkedésem nem volt a nyomtatókkal, ha csak azokat az alkalmakat nem számítjuk, amikor kétoldalas nyomtatásnál fordítva tettem vissza a papírokat és minden oldal túloldala fejjel lefelé lett nyomtatva. De hát megesik sajnos az ilyen, még a legjobbakkal is, hát még velem. Most már nagyon fejlettek a nyomtatók és egyből meg is szárítják a papírt, de emlékszem, mennyire féltem régen mindig attól, hogy elkenem a frissen nyomtatott szöveget. Bár a magyartanárom nem szólhatott volna egy szót sem, mert ő amilyen lapokat osztott ki mindig… Alig tudtuk kibetűzni a verseket, annyira rossz minőségű volt a nyomtatvány és még halvány is volt. De ez őt valamiért soha nem tudta zavarni, elvárta, hogy első látásra olyan beleéléssel olvassuk fel a verset, mintha már szavalnánk. Sikerült is ez az egyik osztálytársamnak, aki annyira ideges lett attól, hogy alig tudja elolvasni a szavakat, hogy elkezdett kiabálni, mire a magyartanár megdicsérte, hogy ez igen, na ez a beleélés.