Rákényszerültem a bölcsességfogam eltávolíttatására

Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, nagyon megörültem, mert világ életemben szerettem volna édesanyává válni. A terhességem alatt voltam többször fogorvosnál, mert sajnos nagyon rossz minőségűek a fogaim. Ott vette észre az orvos, hogy jön ki egy bölcsességfogam, amit az elmúlt időszakban éreztem is, de nem igazán vettem róla tudomást, mert nem okozott túl nagy fájdalmat. Úgy döntöttünk közösen, hogy mivel nem nagyon zavarja az életem folyását, majd a szülés után foglalkozunk a problémával.

Időközben kiderült, hogy ikreket várok, így egy teljesen új helyzetre kellett magam felkészítenem főként lélekben. Két gyerek, dupla felelősség, de dupla annyi szeretet is egyben. Tisztában voltam vele, hogy ikerterhességnél nagyobb a császármetszés aránya, hiszen sokkal több komplikációnak vannak kitéve mind a babák, mind az édesanya. Éppen ezért nem ért meglepetésként, hogy vajúdás közben az orvosom úgy határozott, hogy ideje megcsászározni, amit én egyáltalán nem bántam, mert kezdtem nagyon elfáradni. Életem legboldogabb pillanata volt, amikor a kezembe vehettem a fiaimat.

A gyermekágyas időszak alatt éreztem, hogy a bölcsességfogam egyre rosszabb állapotban van. Éppen ezért tudtam, hogy nincs értelme tovább húzni a dolgot, hiszen már kihatott a mentális állapotomra. A fiúknak meg a férjemnek pedig egy kiegyensúlyozott anyára és feleségre van szükségük. Ezért kértem is egy időpontot a fogorvoshoz, még hozzá a lehető legkorábbit. Mivel tudták, hogy újszülötteket látok el, nagyon toleránsak voltak, és a következő héten mehettem is.

A fogorvosi rendelőben egy ellenőrzés után megtudtam, hogy egy teljesen kinőtt bölcsességfogam van, ami még a jobbik eset. Így egy egyszerű foghúzással megoldható a probléma. Ennek nagyon örültem, mert reméltem, hogy nem lesz hosszú a felépülésem ideje. Azonban az orvos észrevett egy kis gyulladást is, ami miatt nem lehetett a bölcsességfog kivételét aznap elintézni. Csalódott voltam, nem tagadom, de tudtam, hogy a gyulladást előbb le kell húzni, mert sokkal nagyobb kár történt volna, ha gyulladt állapotban nyúltak volna hozzá a foghoz.

Amikor beszedtem az összes antibiotikumot, amit kellett, visszamentem, hogy megszabadítsanak az életem megkeserítőjétől, ami jelen esetben egy kis fog volt. A foghúzás elvégzése után neomagnol tablettát kaptam, hogy fertőtlenítse le a sebet. Ez nagyon fontos, hiszen egy nyílt sebről volt szó, és nagyon nem lett volna jó, ha elfertőződött volna. Nem volt túl jó íze, de hát ennyi kellemetlenség azt gondolom, hogy belefért, tekintve a végeredményt.

Azt is elmondták, hogy a foghúzás helyének közelében az arcon egy kis bevérzés keletkezhet, de nem kell emiatt aggódni, néhány nap alatt felszívódik. Hálás voltam, hogy tájékoztattak erről a mellékhatásról, mert ha váratlanul ért volna, magamat ismerve biztosan halálra rémültem volna. Megtudtam, hogy attól sem kell megijedni, ha a fog helyén egy fehéres bevonat keletkezik, mert ez az általános sebgyógyulás jele.

Bár nem a legkellemesebb procedúrában volt részem, ennek ellenére örülök, hogy ennyivel “megúsztam”. Az ismerőseim nem egy horrorisztikus történetet meséltek a saját bölcsességfogukkal kapcsolatban, úgyhogy én viszonylag szerencsés voltam.