Anya és apa győzött, nem az ital

A gyermekvállalás nagyon felelős döntés. Ideális esetben a pár rákészül, nem csak lelkileg, hanem testileg is. Testi felkészülés alatt az egészség megőrzését, az egészséges életmódot érzem. Sokan talán nem is gondolnák, de a leendő apa egészségi állapota is nagyon fontos, nem csak az anyáé. Hogy az anyának miért kell egészségesnek lennie, azt talán nem kell annyira részletezni, hiszen a fejlődő magzat az ő szervezetéből táplálkozik, azokból a tápanyagokból és vitaminokból fejlődik, amiket az anya elfogyaszt. Egy egészséges, rendszeresen sportoló, normál testsúlyú anya sokkal könnyebben hordja ki a gyermekét, mint aki nem figyel oda magára. Egy terhesség nagyon megerőlteti az anyát, kifárasztja, teljesen kimeríti a szervezetét, hiszen a megszokottól eltérően nem csak magáról kell gondoskodnia, hanem egy fejlődő kis életről is. Szerintem ez csodálatos dolog, de mindenképpen körültekintést és felelősséget igényel; mind az anya, mind pedig az apa részéről.

Előkerült egy csontváz a családi szekrényből

A két testvéremmel mi is megtapasztaltuk, mennyire fontos a szülők egészsége, nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is. Amikor a szüleink megismerkedtek, egyiküknek sem volt szenvedélybetegsége, de az esküvő után az édesapám lassanként elkezdett az italhoz menekülni. A munkahelyi stresszt az alkohollal próbálta kezelni és minden problémát így próbált megoldani. Anyukám egy ideig tűrte, de amikor már egyértelműen alkoholizmusról beszéltek apa esetében, akkor azt mondta, elég. Rendszeresek voltak a veszekedések, kiabálások, apa az esetek többségében agresszívra itta magát, amikor már komolyra fordult a függősége. Soha nem ütötte meg anyát, de azt kell mondjam, ennek valószínűleg csak az az oka, hogy anya nem hagyta idáig fajulni a dolgokat. Ezt az egész történetet mi csak akkor tudtuk meg, amikor már kamaszok voltunk, addig nem beszéltek nekünk róla.

Egy-két sörrel kezdődött, de alkoholizmus lett a vége

Amikor már napi szinten italozott apa, anya besokallt. Előtte is próbálkozott szép szóval, rábeszéléssel, még fenyegetéssel is, de egyik sem hatott. Apa karrierje szépen ívelt felfelé, a munkahelyén előléptették, megemelték a fizetését is, de ezzel arányosan nőttek ez alvásárok is és a teljesítményszorongás. Mindennek tökéletesen kellett mennie az irodában, nem lehetett hibázni, ez pedig rengeteg feszültséget szült. Mivel az irodában nem vezethette le apa ezt a feszültséget, otthon szabadult meg tőle; de nem a megfelelő formáját választotta a feszültség levezetésnek. Ami néhány naponta egy-két sörnek indult, abból hónapok alatt minden este több pohár whisky lett. Amikor ezt megtudtam, nem okoltam apát. Persze, ő döntött így, miért nem ment el inkább sportolni vagy a barátaival kikapcsolódni, miért az italhoz menekült. De én úgy gondolom, hogy mindenki azzal tud gazdálkodni, amije van; ha apa sosem volt nagy sportember, nem volt számára természetes, hogy egy-egy fárasztó nap után kocogjon egyet, akkor erre magától nem gondolt volna. Ezen kívül az italhoz könnyű hozzájutni, gyorsan érezhető a hatása és máris segít felejteni, oldani a feszültséget, ellazít. Ha valaki iszik, és nem szomorú részegre issza magát, akkor úgy érzi, megkönnyebbült, súlytalan, nincsen semmi gondja. Kifejezetten derűsre itta magát apa az elején, legalábbis anya ezt mesélte. Néhány pohár után felkapta anyát, megpörgette, táncoltak a konyha közepén, apa ránevetett és megígérte neki, hogy minden rendben lesz. De, amikor másnap este hazaért a munkából, ideges volt, indulatos és amíg nem itta meg a szokásos whisky-jét, addig hozzá sem lehetett szólni. Ez már tényleg alkoholizmus volt.

A szőnyeg alá lett söpörve a probléma

Hogy mit csinált ilyenkor anya? Azt gondolom, hogy csak annyit, amit az emberek többsége csinált volna. Megpróbálta lebeszélni apát, felajánlotta neki, hogy menjenek el pihenni, vegyen ki szabadságot, beszélgessenek a problémákról, kérjen segítséget. De apa nem akart gyenge lenni anya előtt, úgyhogy nem beszélt arról, ami bántja, helyette ivott. Amikor vidám volt, anya is örült és nem volt annyira borúlátó, de amikor apa egyre többet ivott és egyre gyakrabban, már félni kezdett anya. De még akkor sem mondták ki, hogy konkrétan alkoholbeteg apa, megpróbálták ezt a szőnyeg alá söpörni. A családnak is csak annyit mondtak, hogy iszik néha egy-két pohárral, de ez egyáltalán nem furcsa, hiszen az ő beosztásában ennél sokkal rosszabb dolgokat csinálnak az emberek. Nem hiszem, hogy a nagyszüleim elhitték ezt, de nem volt lehetőségük érdemben beleszólni anyáék életébe.

Ki volt zárva, hogy ilyen állapotok közé kisbaba érkezzen

Ez egészen addig ment így, amíg szóba nem került a gyermekvállalás téma. Ekkor már néhány éve házasok voltak, úgyhogy egyre többen kérdezgették, hogy mikor érkezik a baba, és ők is szülőkké szerettek volna válni. Egy józanabb pillanatában apa olyan szépeket mondott a gyermekvállalásról és a szülőségről, hogy anya nem kételkedett abban, ő is szeretne gyerekeket. De ameddig ilyen állapotban volt, addig szóba sem jöhetett, hogy kisbaba érkezzen. Ezt meg is mondta apának, aki felháborodott, mert nem látta saját magát, hogy mennyire tönkreteszi a saját életét és anyáét is. Ezért egyébként nagyon becsülöm anyát, hogy ennyire határozott volt és nem ment bele a gyermekvállalásba addig, ameddig apa össze nem szedte magát. Elmondásuk szerint pokoli hónapok következtek, mert apa belegyezett, hogy szakemberhez fordul, de nem szívvel-lélekkel csinálta, inkább csak anya miatt. Ez így nem is vezetett eredményre, úgyhogy anya azt tette, amit sosem néztem volna ki belőle. Elhagyta.

Boldog véget ért a történet, de örökre tanulságos marad

Néhány hónapra a szüleihez költözött vissza, aki nagyon megértők és támogatók voltak vele. Apával nem találkozott, de beszéltek telefonon és anya szülei rendszeresen meglátogatták. Mindig őszintén beszámoltak apa helyzetéről anyának, nem lett volna értelme szépíteni a dolgot. Az elején apa leért a gödör legaljára, mert anya nélkül szembesült vele, hogy mit is csinál valójában és fájdalmas volt neki egyedül maradni a problémáival, de ez a lökés kellett ahhoz, hogy elinduljon kifelé a gödörből. Mellette állt az egész család, mindenki segítette, ahogy tudta, de neki kellett megküzdenie a démonokkal, ezt nem tehette meg helyette senki. A teljes leszokás volt a feltétele, hogy anya visszaköltözzön és belevágjanak a baba projektbe. Őszintén mondom, én nem lennék képes ilyen határozott döntést hozni és ki is tartani mellette. De anya szerencsére megtette és nem gyengült el, úgyhogy legközelebb akkor találkozott apával, amikor néhány hónappal később apa megjelent nála egy csokor virággal és a szakember levelével, amiben megnyugtatja anyát, hogy apa nagyon elszántan küzd az ital ellen és ha így folytatja, sikeres leszokás lesz a jutalma. Amikor ez megtörtént és apa hivatalosan is maga mögött hagyta az italt, akkor belevágtak a családalapításba. Sorban születtünk meg a testvéreimmel és a gyerekkori képeinket elnézegetve biztosan állíthatom, hogy anyáék arca csak úgy sugárzik a boldogságtól. Ezt mindig a szülőség örömeinek tulajdonítottam, de most már tudom, hogy apa győztes küzdelme volt az oka és az, hogy ilyen szép befejezése lett a történetnek. Azóta sem ivott apa egyetlen pohárkával sem, elszántan tartja magát. Bár már nem rabja az italnak, rendszeresen jár konzultációkra és csoportos beszélgetésekre, hogy így segítsen a hasonló helyzetben lévőknek, pozitív példát mutasson nekik.